Gyöngyök & Szavak

A következő drasztikus meglepetés a házban ért. Itt fogant meg bennem a visszavonhatatlan menekülés vágya is. Most már egyértelműen egy abszurd állásinterjúról beszélhettünk. Valódi ismerkedés nem, vagy alig történt, kettőnkről szinte nem is esett szó, csak a végzendő feladatomra koncentrált. Egy órácskát eltöltöttünk a számítógép előtt. — Látja, kedves Fruzsina, ez itt a virtuális gagyi… Tovább »

A Gazdag Vakond egy külső kerületben lakott, 56 éves volt, ingatlanok bérbeadásával foglalkozott. —Alacsony férfit képzelj el, mint én. — meséltem barátnőmnek. — Rövid ősz haj, hófehér szakáll, ránctalan, sima arc, sörpocak, barna, napsütött bőr. Kellemes modor, gördülékeny társalgás. Huszonnégy évi házasság után vált el, majd egy tizennégy éves élettársi kapcsolat következett. Ebből alig egy… Tovább »

A fontos ember 4. rész   Két nap múlva csöngött a telefon. Maximilián volt, és igen dinamikus hangulatban javasolta, hogy találkozzunk a szokásos helyen és időben. Már meg sem lepődtem. Úgy látszik, a hátralévő életemben bepótolhatom azt a néhány évtizedet, amíg figyelemre se méltattam a McDonald’s-ot. —Mit fogunk csinálni? —Ez miért fontos? —Mert nem mindegy,… Tovább »

A fontos ember 3. rész   Ígéretéhez híven rövidesen felhívott. A módszer nem változott. Találkozzunk egy óra múlva  ugyanott, a McDonald’s-ban, hozza a beígért papírokat. Pontosan és idegbetegen érkeztem. Már ott ült a bejárathoz közel egy széken, szétnyitott térdei között lógatta kezében az aktatáskáját, lábaival tikkesen dobolt a padozaton.  Amikor megláttam, éppen rápillantott az órájára,… Tovább »

A fontos ember 2. rész   Akkor jött fölfelé a WC-ből. A lépcső tetején körülnézett, és azonnal megpillantott. (A levéllel megkapta a fotómat is.) Nem zavartatta magát, elegánsan elém állt, és mint aki akadémiai székfoglalóját tartja, bemutatkozott. — Krpcsdgfplj Maximilián vagyok! Kezét csókolom Fruzsina!! Egy kósza pillanatig tiltakozni akartam nem értvén, miért büntet az élet…. Tovább »

A fontos ember 1. rész Alig vártam az estét, amikor végre elbújhattam saját fészkemen a munkahelyi zaklatások elől. Úgy hét óra lehetett, mire lerogytam a számítógép elé, és kiteregettem az íróasztalra friss szerzeményeimet. Akkurátusan sorba rendezgettem őket, arra is ügyelve, melyiknek kell írásban válaszolni, kit lehet csak este hívni, és ki érhető el napközben, bármikor…. Tovább »