Felkészültem.
No, nem önként tettem, nem vonzódom ehhez a színvilághoz. Kisebbik magzatom vett rá csendes terrorral, és mit meg nem tesz egy anya a gyermekéért…?
Szóval, hogy értsd is, Csabus szerint a vad pink homokzsákhoz pink bögremelegítő-bugyogó dukál, az pedig mostantól az én reszortom. Betáblázta a januári programomat, ha tetszik, ha nem, rózsaszínben kell látnom a bögréket ha kifolyik a szemem akkor is, mert szerinte a fitneszcsajok ölni fognak érte. Mármint a pink bögrebugyogóért, és nem érte…(pedig ez utóbbinak én sokkal jobban örülnék).
Erről eszembe jut egykori kedvenc osztályfőnöke a gimnáziumban, akinek egy szülői értekezlet utáni meghitt beszélgetésben tragikus felhangon elpanaszoltam, hogy az én gyönyörű fiamnak érthetetlen módon egyetlen barátnője sincs. (legalább is én nem tudtam róla…)
Az imádni való tanerő hajszál híján megfúlt a röhögéstől.
— Drága anyuka, én még egyszer se tudtam úgy belépni az osztályba, hogy Csaba egyedül ült volna a helyén. Általában egy lány ül a térdén, kettő guggol a lábainál, egy szemben a pad tetején, egy simogatja a háta mögül a haját, egy állva a vállának dől, egy éppen eteti az uzsonnájával, és valamennyi egyszerre csacsog neki. Igaz viszont, hogy a fiát ez szemlátomást nem érdekli.
Lehet, hogy most is ez a felállás? Nem tisztem eldönteni. Ebben a projektben én a bugyogó-feladatot kaptam, a női szívek körül nem sertepertélhetek még akkor sem, ha nyakunkon a Valentin-nap.
Így esett, hogy kemény funkcionális tréningként elvánszorogtam pénteken az egyetlen csepeli rövidáru üzletbe, és kifosztottam a rózsaszín-pink fonalkészletet, s megrendeltem az utánpótlást is.
Íme a pillanatnyi alapanyag készlet:
Annak idején, mikor először kihozta nekem megmutatni a TRX-et majd a pink homokzsákot, nem hagyhattam ki a poént. Vásároltam egy pink színű sportkulacsot, mondván, tőlem ennyi telik a fitnesz érdekében. Ezzel levonulhatunk ide a Duna-parti kiserdőbe. Láttam homlokán a gyülekező felhőket, beadtam a derekam, és szó nélkül tűrtem, míg a fára kötözött hevederrel alaposan megdolgoztatott. A vicc az volt az egészben, hogy még jól is esett, bár gyakrabban megtette volna. A pink fitnesz kulacsot idővel az unokám magáévá tette, ezzel a történet lezárult, nem hittem, hogy egyszer még vénségemre belegabalyodok a fitnesz-pinkbe.
Hamarosan beszámolok róla, hogy mire jutottam…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: