A Gazdag Vakond egy külső kerületben lakott, 56 éves volt, ingatlanok bérbeadásával foglalkozott.
—Alacsony férfit képzelj el, mint én. — meséltem barátnőmnek. — Rövid ősz haj, hófehér szakáll, ránctalan, sima arc, sörpocak, barna, napsütött bőr. Kellemes modor, gördülékeny társalgás.
Huszonnégy évi házasság után vált el, majd egy tizennégy éves élettársi kapcsolat következett. Ebből alig egy hete lépett ki, azaz kihajította a lázadó alkalmazottat, aki állítólag egyre több pénzt követelt a munkájáért, és mivel ezt nem kapta meg, úgy döntött, hogy visszamegy a családjához és elmegy dolgozni valahová.
Azt mondta, hogy a teljes ellátás mellett százezer forint “zsebpénzt” kapott a hölgy havonta, és ő vette neki a hajlakkot, dezodort, miegymást is. Ezt még a parkban elmesélte, a megismerkedéskor. A többit már csak a következő alkalommal tapasztaltam, illetve tudtam meg.
A válás után a nagy pesti házat kiadta és a telek hátsó frontján alakított ki magának lakrészt. A kazánházból és a mosókonyhából csinált egy olyan lakást összesen hét helyiségből, amelyen egyetlen kb. 50×50 cm-es ablak volt a konyhában. Se természetes fény, se természetes szellőzés nem volt. A télikertként engedélyezett helyiség üveg tetejét belambériázta, abból lett az étkező. Volt szép kandalló, százezreket érő bútor, napkollektoros fürdőmedence, impozáns szőlőlugas, kerti tűzhely, de ablak az egy szál se.
A nyolc méter hosszú alumíniumlemez burkolatú garázsban lomtalanításkor összeszedett százféle gagyi tornyosult bábeli összevisszaságban és mocsokban. A kerti tavacska akár szép is lehetett volna, de a betonteknő falán lavórnyi kátrányfoltok díszelegtek, köztük nyílt a tavirózsa. A vízben egyik oldalon egy szép nőalakot ábrázoló antik szobor-utánzat állt, a másik sarokban mocskos műanyaghordó díszelgett. Az egész ingatlanon ellentmondás ellentmondást ért.
A hosszúkás telek egyik végén állt egy családi ház, bérlők lakták. A másik végén szintén egy kétszintes ház állt, akkor éppen üres volt, ugyancsak kiadásra várt. Középen a mosókonyhából kialakított (szó szerint) fényűző vakond tanya.
A káder az első találkozáskor a parkban szimpatikus benyomást keltett. Tiszta volt, ápolt, kulturáltan viselkedett. Első nekifutásra semmi kifogásom nem volt ellene.
— Olyan társat keresek, aki a vállalkozásomban is részt venne. Egy rakás ingatlannal rendelkezem, amit cégeknek adok bérbe a dolgozóik részére. Van egy hatvan fős munkásszállásom, egy négyszobás házam az egyik kerületben, egy a másikban, és van egy ugyancsak négyszobás házam kiadva a Cserhát fölötti kis faluban. Itt van egyébként a nyaralóm is, 156 négyzetméteres alapterületű kacsaláb, még nincs teljesen kész. A hátsó fronton száz négyzetméteres terasz, onnan van lejárat a szuterénben lévő harminchat köbméteres medencéhez. A teraszon tíz fős szauna, búbos kemence, grillsütő, stb. A telek végében folyik egy patak, ott áll a babaház homokozóval és galambdúccal.
Minderről később valóban meggyőződtem a számítógépen tárolt fotókról.
Az első, ígéretesnek tűnő találkozáson úgy beszéltük meg, ide megyünk a hétvégén három napra.
— Pista, szeretném, ha megértené, hogy nem vagyok ágyba zuhanós fajta, egészen biztos, hogy nem fogok lefeküdni magával a második randevún. Szívesen elmegyek magával oda, ha megérti és elfogadja, hogy a szexuális kapcsolathoz nekem több kell egy néhány órás beszélgetésnél.
Úgy tűnt, megértette és elfogadta, ennek tudatában beszéltük meg a pénteki találkozót.
A metró végállomásnál vett fel, és — bár eredetileg arról volt szó, hogy azonnal indulunk a Cserhátba, — mellébeszélés nélkül egyenesen a néhány utcányira lévő munkásszállóhoz vitt. Akár becsülhettem volna is az egyenességét. Láthatóan fontosabb volt a munkaerő az életében, mint a nő.
Humoromnál voltam, azt is számításba vettem, hogy meglátott, és úgy döntött, legfeljebb takarítónőnek vagyok jó. Ez persze sántított, mert több félreérthetetlen jele is volt annak, hogy a takarításon kívül egyéb programra is számít velem kapcsolatban.
A kiadott ingatlan amolyan földszintes udvari sorház volt, valamikori tanácsi nyomortanya. A szobákban emeletes ágyak és lemez öltözőszekrények voltak. Orbitális kupi mindenütt, a falakba ivódott áporodott emberszagra rá lehetett könyökölni.
Újsütetű ismerősöm leosztotta a kártyát, mint egy segédmunkásoknak tartott állásinterjún.
—Ezt kellene kiganézni időnként, meg mindenhol ágyneműt húzni kéthetente. Az kb. egy napi munka (mármint az ágynemű).
Vettem egy mély levegőt, de csak azért, hogy belássam, ez hiba volt. Fullasztó.
Még egyszer körülnéztem. Az első riadalom után most már megpróbáltam a szememet is kinyitni. Ide magára valamit is adó férfiember nem jön. Miután végig svenkeltem a csendéleten, vizuális alkatomnál fogva gond nélkül elképzeltem a környezethez illő fazonokat is, mert akkor természetesen senki nem tartózkodott a munkásszálláson. Nem voltak kétségeim, az élet nyomaiból az intelligenciaszint garantáltan tetten érhető volt.
Kivert a víz. Végiggondoltam, hogyan lehet itt, ebben a miliőben úgy dolgozni, hogy valaki hever az ágyon, mások cigiznek a lépcsőre ülve, vagy verik a blattot a mocskos udvari asztalnál. Kilóra kapnám a megjegyzéseket, ajánlatokat, de mondjuk egy fizetésnapon mólésan akár a tettlegességig fajuló inzultust is.
Padlót fogtam, látta is rajtam.
Igazán nem mondható, hogy félek a munkától, hisz egész életemben három helyett kellett dolgoznom. De ezt a feladatot még akkor is nehezen nyeltem volna be, ha egy harmonikus kapcsolatban élek vele. Nem titkoltam az érzéseimet.
folytatás következik
A könyvet megtalálod a
www.gyongyok-szavak.hu felületén!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: